A varrás egy alkotás, és alkotni csak ihlettel lehet
-
Miért lesz szép és jó, amit varrok?
-
És nem utolsó sorban, ha még nem tettem, van időm ilyenkor beavatni az anyagot
-
Ha utálom az egészet, bele se kezdek…
-
Ha olyat varrok, amit már egyszer megvarrtam
-
A varrás egy alkotás, és alkotni csak ihlettel lehet
Hogy ne utáld a szabásminta készítést, szabásminta másolást!
Egyet tudni kell… Varrni sokféleképpen lehet, de csak egyféleképpen érdemes!
Éspedig kedvvel, és odaadással. Kontár módon kidolgozni dolgokat, alul minősíti a varrónőt. Az, hogy milyen felkészültségi fokban vagy a varrásban, az egyéni. De az, hogy magadhoz képest mennyire vagy igényes, na az, ami megkülönbözteti a varrónőket egymástól. És itt a hobbivarrónőkről beszélek, mert a szakmát képviselő varró szakembereknek evidens, hogy profiknak kellene lenniük….
Jaaaaj, ezt nem fejtem ki….. Tisztelet a kivételeknek, mert azért vagyunk egy páran, viszont nekik nagy-nagy elismerés, mert ez a szakma iszonyú türelemjáték.
Miért lesz szép és jó, amit megvarrok?
Amikor kitalálom, hogy mit varrok, két részre bontom a munkát.
- Az első, a mintakészítés. Gyakran ezen a napon már nem is fogok bele a varrásba
- A második a szabás-varrás
Mivel én „szabásminta fanatikus” vagyok :), nálam egyik minta lóg a másik mellett. (egy fél akasztós szekrényt foglalnak a családom mintái hihi… )
De miért is jó ez?
Amikor már tudom, hogy mit szeretnék megvarrni, átgondolom, hogy melyik előzően már elkészített ruhához hasonlít az a darab, melyik mintáját tudnám felhasználni. Ez nem ritkán két-három minta kombóját jelenti.
Például a kék csipkésruha szabásmintájából alakult ki a fehér gézruha mintája. Nagyon hamar megvoltam vele. A felső résznek az elejederékhosszát kiválóan fel tudtam használni, illetve a mellbőség is, ha hiszitek, ha nem, 2 cm-el lett csak bővebb! Ugye, hogy mennyit számít az alapanyag? A szoknyarész viszont teljesen más lett, mert a fehér egy körcikk, ami jóval bővebb, mint a kék ruha szoknyája. A kör alaktól hullámzik olyan szépen a gézruha alja.
Azonban ez türelemjáték. Ha utálom, az egészet, bele se kezdek…. Ám ez olyan mértékben könnyíti meg az elkövetkezendő munkát, hogy nem sajnálom rá az időt! Ami biztos, hogy nem lesz, az-az idegeskedés. Egy jól előkészített munka összehasonlíthatatlan a tervezés nélkülivel.
Biztos ti is túl vagytok már egykét szobafestésen, tapétázáson. Nekem például a tavalyi konyhafestés úgy kezdődött, hogy mindent lefóliáztunk, az ablakokat gyönyörűen körbe ragasztottuk maszkolóval, villanykapcsolókat leszereltük. Ez a folyamat egy egész délutánt vett igénybe. Viszont festés után kb fél óra alatt kicsomagoltuk a konyhát, és egy normál takarítást kellet csinálni, nem volt festék vakarás, felesleges por és stb, villanykapcsoló tisztítgatás. Hát nem megéri?
És nem utolsó sorban, ha még nem tettem, van időm ilyenkor beavatni az anyagot.
Viszont a mintákat részletesen kidolgozom, ami persze elég időigényes. Így hát elfogy az aznapra szánt varrási időm (hobbi időm). De ezt előre tudom, így nem elégedetlenkedek. Ez arra jó, hogy ráhangolódom a ruhára, és alig várom, hogy neki állhassak varrni. És nem utolsó sorban, ha még nem tettem, van időm ilyenkor beavatni az anyagot. Ezt soha nem hagyom ki. Bár általában amint megveszem, megy a vízbe….. Ez a tuti!
Ha olyat varrok, amit már egyszer megvarrtam
Az egyszerűbb eset, ha olyat varrok, aminek megvan a mintája. Ha van minta, akkor persze pik-pakk szabás és varrás van. Ilyenek a trikók, pólók, egyszerű szoknyák, nadrágok.
Arra viszont mindig fordítok időt, hogy leigazítsam a mintát, ha valamit változtatni kellet. Ez a művelet később aranyat ér! Azt is meg kell említenünk, hogy minden anyag másképp viselkedik. Azt nagyon meg kell figyelni, hogy az anyag, amit fel szeretnénk dolgozni, az különbözik-e attól, amit már előzőleg megvarrtunk. Ugyanis egy más anyagszerkezet, például egy nyúlékonyabb anyag másképp fog viselkedni. Ezt minden esetben figyelembe kell venni, és szűkíteni, vagy bővíteni kell a mintát. Ha ügyes vagy, ezt már az anyagon is tudod korrigálni, nem kell ehhez új minta.
A varrás egy alkotás, és alkotni csak ihlettel lehet. Ez nem csak a híres festők kiváltsága. Én nagyon szeretem ezt a szakmát, és bízom benne, hogy te is hasonlóképpen tekintesz rá! A kocavarrónőknek meg hagyjuk meg a szenvedés birodalmát…..
Ha tetszik a munkám, és az amit csinálok, oszd meg másokkal is!
Kapcsolódó bejegyzések: